AR Rahman tells only half the story: Why his music lost its spark after 2015

AR Rahman tells only half the story: Why his music lost its spark after 2015

In a recent interview, AR Rahman attributed his slowdown in Bollywood to shifting power dynamics and non-creative influences. However, critics argue that a string of underwhelming compositions after 2015 also played a significant role in diminishing his once-unquestioned musical dominance.

AR Rahman is the most transformative force Hindi cinema has seen since Amitabh Bachchan. Not as an actor, but as a sonic architect who rewired the very DNA of Indian film music. Much like Bachchan in the 1970s, Rahman’s name between 1992 and 2015 was a guarantee: the album would matter, the songs would become cultural landmarks, and the film would gain credibility purely because he was involved.

So when Rahman recently spoke about a sharp decline in his Bollywood work over the past eight years, blaming non-creative power centres, corporate interference and whispered bias, it sounded less like a personal grievance and more like an indictment of the industry itself. Many of those criticisms are valid. Bollywood’s creative ecosystem is undeniably broken.

But there is an uncomfortable truth that cannot be ignored: Rahman is also partly responsible for his own Bollywood decline.

A once-in-a-generation phenomenon

Before Rahman, Hindi film music had sunk into predictability and rampant plagiarism. Composers routinely lifted tunes from across the globe and even from Indian maestros like Ilaiyaraaja. Ironically, Bollywood hit its lowest point by plagiarising Rahman himself, most infamously when Anu Malik lifted fromRojaand dismissed accusations with the now-notorious line, “Why can’t two great men think alike?”

WithRoja, the sonic landscape of India changed overnight. Over the next two decades, Rahman didn’t just deliver hits, he created eras. FromBombayandDil SetoLagaanandRockstar, his music became the backdrop of everyday life: first loves, heartbreaks, road trips and national pride. Every album was an event. Every release felt inevitable.

And then, without ever formally leaving, he checked out of Bollywood.

The post-2015 slump

Let’s examine Rahman’s Hindi film work afterTamasha(2015) with honesty.Mohenjo Darowas widely panned: generic, dated and uninspired.OK Jaanu, a reworking ofOK Kanmani, was pleasant but disposable. Then cameHeropanti 2, a creative nadir that even loyalists struggled to defend, hisLal Baadshahmoment. Songs like “Dafa Kar” and “Jalwanuma” felt chaotic and careless.

Amar Singh Chamkilaoffered a glimpse of redemption. Everything else? Largely forgettable.

Ask a simple question: which post-2015 Rahman Bollywood album truly endures in public memory? The silence is telling.

Industry excuses and artistic accountability

In his interview, Rahman cited corporate takeovers, multi-composer albums and outsider status as reasons for dwindling opportunities. These are real, systemic problems that have hollowed out Hindi film music. But they don’t explain creative inconsistency. They don’t explainHeropanti 2. They don’t explain why99 Songs, his passion project, failed so completely.

Maybe the issue isn’t just Bollywood.

Southern brilliance, northern apathy

What makes the decline more glaring is that Rahman’s South Indian work remains exceptional.Ponniyin Selvan I & IIwere masterclasses: layered, majestic and instantly iconic. The difference is clear. In the South, Rahman collaborates with demanding filmmakers and works on ambitious projects. In Bollywood, he has oscillated between vanity experiments and low-effort paycheque jobs.

The Rahman of the 1990s was obsessive, prolific and fearless. The Rahman of 2016–2024 has been selective to the point of invisibility in Hindi cinema, and when he does appear, often half-hearted.

A shared downfall

Rahman’s trajectory mirrors Bollywood’s broader creative collapse. The industry that once produced timeless soundtracks now churns out algorithm-driven noise, playlist fragments and soulless remakes. Corporate logic has replaced artistic instinct.

But the tragedy isn’t that Bollywood rejected Rahman. It’s that Rahman half-rejected Bollywood first, and then blamed the industry when it moved on.

The comeback we still want

Amitabh Bachchan reinvented himself when his stardom waned, evolving from angry young man to elder statesman. Rahman has the genius to do the same, but only if he sheds complacency and reclaims the hunger that once defined him.

Bollywood’s loss may be self-inflicted, but Rahman’s redemption is entirely his own to claim. Will the Mozart of Madras rise again, or fade into a footnote of unfulfilled potential?

O Nadaan Parinde, ghar aaja.

Latest News
рмЫрм╛рмдрнНрм░ рмЖрмирнНрмжрнЛрм│рми рмормзрнНрнЯрм░рнЗ рмХрнЗрмирнНрмжрнНрм░ рм╢рм┐рмХрнНрм╖рм╛рмормирнНрмдрнНрм░рнА рмзрм░рнНрморнЗрмирнНрмжрнНрм░ рмкрнНрм░рмзрм╛рмирмЩрнНрмХ рмЗрм╕рнНрмдрмлрм╛; рмкрм░рнАрмХрнНрм╖рм╛ рм╕рнНрн▒рмЪрнНрмЫрмдрм╛рмХрнБ рмирнЗрмЗ рммрмврм╝рм┐рм▓рм╛ рмЪрм╛рмк

рмЫрм╛рмдрнНрм░ рмЖрмирнНрмжрнЛрм│рми рмормзрнНрнЯрм░рнЗ рмХрнЗрмирнНрмжрнНрм░ рм╢рм┐рмХрнНрм╖рм╛рмормирнНрмдрнНрм░рнА рмзрм░рнНрморнЗрмирнНрмжрнНрм░...

рмжрнЗрм╢рм░ рммрм┐рмнрм┐рмирнНрми рм╕рнНрмерм╛рмирм░рнЗ рмЪрм╛рм▓рм┐рмерм┐рммрм╛ рмЫрм╛рмдрнНрм░ рмЖрмирнНрмжрнЛрм│рми рмПрммрмВ рмкрнН...

тАЬрм╕рнЗрморм╛рмирнЗ рмжрнЗрм╢рм░ рмнрммрм┐рм╖рнНрнЯрмд, рм╢рмдрнНрм░рнБ рмирнБрм╣рмирнНрмдрм┐тАЭ; рмзрм░рнНрморнЗрмирнНрмжрнНрм░ рмкрнНрм░рмзрм╛рмирмЩрнНрмХ рмЗрм╕рнНрмдрмлрм╛ рмжрм╛рммрм┐ рмХрм▓рнЗ рм╕рнЛрмирм┐рмЖ рмЧрм╛рмирнНрмзрнА

тАЬрм╕рнЗрморм╛рмирнЗ рмжрнЗрм╢рм░ рмнрммрм┐рм╖рнНрнЯрмд, рм╢рмдрнНрм░рнБ рмирнБрм╣рмирнНрмдрм┐тАЭ; рмзрм░рнНрморнЗрмирнНрмжрнНрм░...

рмжрнЗрм╢рммрнНрнЯрм╛рмкрнА рмирм┐рмЯрнН рмкрм░рнАрмХрнНрм╖рм╛ рммрм┐рммрм╛рмж рмУ рм╢рм┐рмХрнНрм╖рм╛ рммрнНрнЯрммрм╕рнНрмерм╛рмХрнБ рми...

рмУрмбрм╝рм┐рм╢рм╛рмХрнБ рммрмбрм╝ рмЯрнЗрмХрнН рммрнБрм╖рнНрмЯ: рмнрнБрммрмирнЗрм╢рнНрн▒рм░рм░рнЗ HCLTechрм░ рннрнйрнж рмХрнЛрмЯрм┐ рмЯрмЩрнНрмХрм╛рм░ AI рмбрм╛рмЯрм╛ рм╕рнЗрмгрнНрмЯрм░, рм╕рнГрм╖рнНрмЯрм┐ рм╣рнЗрмм рнм,рнжрнжрнж рмЪрм╛рмХрм┐рм░рм┐

рмУрмбрм╝рм┐рм╢рм╛рмХрнБ рммрмбрм╝ рмЯрнЗрмХрнН рммрнБрм╖рнНрмЯ: рмнрнБрммрмирнЗрм╢рнНрн▒рм░рм░рнЗ HCLTechрм░...

рмУрмбрм╝рм┐рм╢рм╛рм░ рмжрнНрм░рнБрмд рммрм┐рмХрм╛рм╢рм╢рнАрм│ рмкрнНрм░рмпрнБрмХрнНрмдрм┐ рмкрм░рм┐рммрнЗрм╢ рмкрм╛рмЗрмБ рмПрмХ рммрмб...

рнирнжрнзрнк рмкрм░рмарм╛рм░рнБ рмжрнЗрм╢рм░рнЗ рморнЗрмбрм┐рмХрм╛рм▓ рмХрм▓рнЗрмЬ рм╕рмВрмЦрнНрнЯрм╛ рнйрнорннрм░рнБ рнорнкрнкрмХрнБ рммрнГрмжрнНрмзрм┐; MBBS рм╕рм┐рмЯрнН рнз.рнйрнп рм▓рмХрнНрм╖рм░рнЗ рмкрм╣рмЮрнНрмЪрм┐рм▓рм╛

рнирнжрнзрнк рмкрм░рмарм╛рм░рнБ рмжрнЗрм╢рм░рнЗ рморнЗрмбрм┐рмХрм╛рм▓ рмХрм▓рнЗрмЬ рм╕рмВрмЦрнНрнЯрм╛...

рмжрнЗрм╢рм░рнЗ рмЪрм┐рмХрм┐рмдрнНрм╕рм╛ рм╢рм┐рмХрнНрм╖рм╛ рмУ рм╕рнНрн▒рм╛рм╕рнНрмернНрнЯрм╕рнЗрммрм╛рмХрнБ рмЖрм╣рнБрм░рм┐ рм╕рнБрмжрнГ...

рм╕рм╛рмкрнНрмдрм╛рм╣рм┐рмХ рм░рм╛рм╢рм┐рмлрм│: рмЬрнБрм▓рм╛рмЗ рнирнжрм░рнБ рнирнн, рнирнжрнирнм; рмЬрм╛рмгрмирнНрмдрнБ рмХрнЗрмЙрмБ рм░рм╛рм╢рм┐ рмкрм╛рмЗрмБ рмЦрнЛрм▓рм┐рмм рмнрм╛рмЧрнНрнЯрм░ рмжрнНрн▒рм╛рм░, рмХрм╛рм╣рм╛рмХрнБ рм░рм╣рм┐рммрм╛рмХрнБ рм╣рнЗрмм рм╕рмдрм░рнНрмХ

рм╕рм╛рмкрнНрмдрм╛рм╣рм┐рмХ рм░рм╛рм╢рм┐рмлрм│: рмЬрнБрм▓рм╛рмЗ рнирнжрм░рнБ рнирнн, рнирнжрнирнм;...

рморнЗрм╖ рмПрм╣рм┐ рм╕рмкрнНрмдрм╛рм╣ рмЖрмкрмгрмЩрнНрмХ рмХрм░рнНрмормХрнНрм╖рнЗрмдрнНрм░ рмкрм╛рмЗрмБ рмЙрмдрнНрм╕рм╛рм╣рмЬрми...

тАШрммрмирнНрмжрнЗ рморм╛рмдрм░рморнНтАЩрмХрнБ рмЕрм╕рморнНрморм╛рми рмХрм▓рнЗ рнй рммрм░рнНрм╖ рмЬрнЗрм▓рнН! рм╕рмВрм╕рмжрм░рнЗ рмЖрмЧрмд рммрм┐рм▓рнНтАМрмХрнБ рмирнЗрмЗ рм╣рмЯрнНрмЯрмЧрнЛрм│

тАШрммрмирнНрмжрнЗ рморм╛рмдрм░рморнНтАЩрмХрнБ рмЕрм╕рморнНрморм╛рми рмХрм▓рнЗ рнй рммрм░рнНрм╖...

рм╕рмВрм╕рмжрм░ рморнМрм╕рнБрморнА рмЕрмзрм┐рммрнЗрм╢рмирм░ рмкрнНрм░рмермо рм╕рмкрнНрмдрм╛рм╣ рм╣рмЯрнНрмЯрмЧрнЛрм│ рмормзрнНрнЯрм░рнЗ...

рмкрнНрм░рммрм│ рммрм░рнНрм╖рм╛рм░ рмкрнНрм░рмнрм╛рмм: рмПрмХрм╛рмзрм┐рмХ рмЯрнНрм░рнЗрмирнН рммрм╛рмдрм┐рм▓рнН, рмХрнЗрмдрнЗрмХрм░ рм╕рморнЯ рммрмжрм│рм┐рм▓рм╛; рмпрм╛рмдрнНрм░рм╛ рмкрнВрм░рнНрммрм░рнБ рм╖рнНрмЯрм╛рмЯрм╕рнН рмпрм╛рмЮрнНрмЪ рмХрм░рм┐рммрм╛рмХрнБ рмкрм░рм╛рморм░рнНрм╢

рмкрнНрм░рммрм│ рммрм░рнНрм╖рм╛рм░ рмкрнНрм░рмнрм╛рмм: рмПрмХрм╛рмзрм┐рмХ рмЯрнНрм░рнЗрмирнН рммрм╛рмдрм┐рм▓рнН,...

рмкрнНрм░рммрм│ рммрм░рнНрм╖рм╛ рмпрнЛрмЧрнБрмБ рморнБрморнНрммрм╛рмЗ рм░рнЗрм│ рмормгрнНрмбрм│рм░рнЗ рм░рнЗрм│ рмЪрм│рм╛рмЪрм│ рмкрнН...

Breaking News
рмХрнНрн▒рм╛рм░рнНрмЯрм░рмлрм╛рмЗрмирм╛рм▓рнНтАМ рмкрнВрм░рнНрммрм░рнБ рмЗрмВрм▓рмгрнНрмб-рмирм░рн▒рнЗ рмкрнНрм░рмзрм╛рмирмормирнНрмдрнНрм░рнАрмЩрнНрмХ рмЬрм░рнНрм╕рм┐ рмЕрмжрм│рммрмжрм│, рмлрнБрмЯрммрм▓рнНтАМрмХрнБ рмирнЗрмЗ рмормЬрм╛рмжрм╛рм░ рмХрмерм╛рммрм╛рм░рнНрмдрнНрмдрм╛ рмЖрморнЗрм░рм┐рмХрм╛ рмЙрмкрм░рнЗ рмЪрнБрмХрнНрмдрм┐ рмЙрм▓рнНрм▓рмВрмШрмирм░ рмЕрмнрм┐рмпрнЛрмЧ рмЖрмгрм┐рм▓рнЗ рмЗрм░рм╛рми рм╕рмВрм╕рмж рммрм╛рмЪрм╕рнНрмкрмдрм┐; рмХрм╣рм┐рм▓рнЗ- тАШрмжрм╛рмжрм╛рмЧрм┐рм░рм┐рм░ рмпрнБрмЧ... рмжрнМрм╕рм╛ рмжрнБрм░рнНрмШрмЯрмгрм╛ рмкрм░рнЗ рмжрм┐рм▓рнНрм▓рнА-рморнБрморнНрммрм╛рмЗ рмПрмХрнНрм╕рмкрнНрм░рнЗрм╕рн▒рнЗрм░ рм╕рнБрм░рмХрнНрм╖рм╛ рмпрм╛рмЮрнНрмЪ рмХрм▓рнЗ рмирнАрмдрм┐рми рмЧрмбрм╝рмХрм░рнА рмнрнБрммрмирнЗрм╢рнНрн▒рм░ рмХрнЛрм░рнНрмЯрмХрнБ рммрнЛрморм╛ рмзрмормХ: рмЪрм╛рм▓рм┐рмЫрм┐ рммрнНрнЯрм╛рмкрмХ рмдрм▓рм╛рм╕рм┐, рморнБрмдрнЯрми рммрнЛрморм╛ рмирм┐рм╖рнНрмХрнНрм░рм┐рнЯрмХрм░рмг рм╕рнНрмХрнНрн▒рм╛рмбрнН рмХрнНрн▒рм╛рм░рнНрмЯрм░рмлрм╛рмЗрмирм╛рм▓рнНтАМ рмкрнВрм░рнНрммрм░рнБ рмЗрмВрм▓рмгрнНрмб-рмирм░рн▒рнЗ рмкрнНрм░рмзрм╛рмирмормирнНрмдрнНрм░рнАрмЩрнНрмХ рмЬрм░рнНрм╕рм┐ рмЕрмжрм│рммрмжрм│, рмлрнБрмЯрммрм▓рнНтАМрмХрнБ рмирнЗрмЗ рмормЬрм╛рмжрм╛рм░ рмХрмерм╛рммрм╛рм░рнНрмдрнНрмдрм╛ рмЖрморнЗрм░рм┐рмХрм╛ рмЙрмкрм░рнЗ рмЪрнБрмХрнНрмдрм┐ рмЙрм▓рнНрм▓рмВрмШрмирм░ рмЕрмнрм┐рмпрнЛрмЧ рмЖрмгрм┐рм▓рнЗ рмЗрм░рм╛рми рм╕рмВрм╕рмж рммрм╛рмЪрм╕рнНрмкрмдрм┐; рмХрм╣рм┐рм▓рнЗ- тАШрмжрм╛рмжрм╛рмЧрм┐рм░рм┐рм░ рмпрнБрмЧ... рмжрнМрм╕рм╛ рмжрнБрм░рнНрмШрмЯрмгрм╛ рмкрм░рнЗ рмжрм┐рм▓рнНрм▓рнА-рморнБрморнНрммрм╛рмЗ рмПрмХрнНрм╕рмкрнНрм░рнЗрм╕рн▒рнЗрм░ рм╕рнБрм░рмХрнНрм╖рм╛ рмпрм╛рмЮрнНрмЪ рмХрм▓рнЗ рмирнАрмдрм┐рми рмЧрмбрм╝рмХрм░рнА рмнрнБрммрмирнЗрм╢рнНрн▒рм░ рмХрнЛрм░рнНрмЯрмХрнБ рммрнЛрморм╛ рмзрмормХ: рмЪрм╛рм▓рм┐рмЫрм┐ рммрнНрнЯрм╛рмкрмХ рмдрм▓рм╛рм╕рм┐, рморнБрмдрнЯрми рммрнЛрморм╛ рмирм┐рм╖рнНрмХрнНрм░рм┐рнЯрмХрм░рмг рм╕рнНрмХрнНрн▒рм╛рмбрнН
+